Kérdezd a bloggert!

Kérdezd a bloggert!

A kedvenc blogger csoportomban, a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségében a „Kérdezd a bloggert” játék keretében kérdéseket tettek fel nekem, ezekre válaszoltam. A Mindenütt jóóó blogtól kaptam a jelölést, én pedig a Beülős blog Vivjét kérem meg arra, hogy faggathassuk.

Mi volt a legviccesebb élményed a túrák során?

Pádison lementünk a Csodavár barlangjába az alvilág kapuján át. A patakban nem volt sok víz, elkezdtünk a Nagy Portálé fele gyalogolni. Régen a helyi mócok úgy hitték, hogy a barlangokból ördögök, gonosz szellemek jöhetnek fel, és tényleg olyan titokzatosak ezek a helyek. Aztán észrevettünk valamit, ami manónak tűnt, álltunk, mint tök, mire rájöttünk, hogy egy fa gyökerét hozta be a víz a barlangba, és annak van hülye alakja. Azért húztunk kifele, aztán kinn röhögtünk, hogy csak sikerült valami erdei lényt találni. Nem csoda, hogy az itt élő népek mindenféle furcsaságot láttak bele a mély töbrökbe, barlangokba, a ködös erdőbe.

Kifele tartunk… Kávézombi fotója 2014-ből

Van-e afféle fotós bakancslistád, valami extra pillanattal, helyszínnel, amit szeretnél lencsevégre kapni?

Most jöttem rá, hogy nincs, de a fényképezőgép jön velem mindenhova. Fogaras főgerinc a következő nagyobb túracélpont, azt végig fotózom. Súly szempontjából ilyen túrán nem a legszerencsésebb a fényképezőgépet vinni, de anélkül meg nem az igazi.

Fogaras – most a wikipédiáról kölcsönöztem a képet, mert nekem még nincs innen fotóm

Ha se pénz, se idő, se távolság nem hátráltatna, hová utaznál el legszívesebben túrázni?

Lehet, elsőre nem tűnik nagyon különlegesnek, de a Kárpátok főgerincét szeretném végigjárni egyben, nem szakaszokban. Már a felkészülésbe is rengeteg pénzt, időt kellene ölni, maga a túra se egy hosszúhétvége lenne, hanem inkább 6 hónap, és nagyon meg kellene tervezni.

A Jorgovánkő csúcsa felhővel
Jorgován-kő

Melyik a kedvenc helyed és a kedvenc képed?

A Retyezát. Ott sok kép készült, de igazából Kávézombi képe a kedvencem a pásztorról és a szürke kutyáról. A kutya tavaly rögtön megismert minket, bár a társai is csak kötelességből ugattak. Amikor pásztorokkal és nyájjal találkozunk és egy ideig velük megyünk, az kicsit olyan, mint egy időutazás. Több száz éve járnak fel legeltetni a hegyekbe a pásztorok ugyanígy. Küzdenek az időjárással, a vadállatokkal.

A pásztor és a kedvence

Melyik volt a legextrémebb túrád, és miért?

Az, amelyiken mellém vágott a villám. Szerencsére a megfelelő irányba billentette a személyiség fejlődésemet, most már nem is tudom, hogy gondoltam, hogy belőlem tisztes, rendes HR-s, munkaügyes lesz, és egy irodában fogok ücsörögni. Igazán az se zavart, hogy a hallásom elvesztettem, legendák szólnak arról, hogy a hajam, a ruhám és a bakancsom miatt bőgtem. A cochleáris implanttal most már közelítem a természetes hallást.

villámcsapott szikla
A szikla, amibe mellettem csapott a villám

Ha időben lehetne utazni, melyik korba mennél vissza?

Talán a ’30-as évekbe, találkozhatnék Robert Capával, biztos érdekes lenne vele a fotózásról beszélgetni. Jelen állás szerint egyébként is riport – és sajtófotózás fele tartok.

Robert Capa – Ruth Orkin 1951-ben készítette ezt a portrét (Mai Manó ház)

Mi a véleményed a nem a kamera teszi a fotóst témáról, avagy a tipikus kérdés, tök jó géped van, ezzel biztos profi képeket csinálsz.

Egy másik fotóssal nemrég arról beszéltünk, hogy hiába lehet jó képeket csinálni telefonnal, belépő szintű DSLR vagy MILC géppel. Ha munkáról van szó, akkor kell a profi vagy annak látszó felszerelés. Ha az ügyfél azt látja, hogy ugyanolyan kit objektívje és gépe van az embernek, mint mondjuk az unokaöccsének, akkor felteszi a kérdést, hogy minek fizessen a fotózásért, a rokona is biztos meg tudja csinálni. Ha fotósként akar megélni az ember, akkor muszáj a felszereléssel is a profi hozzáállást hangsúlyozni, ezt lehet marketing költségként is értelmezni. A másik oldalról viszont, hiába van valakinek csúcsgépe, ha fogalma sincs a kompozíciókról, és arról, hogyan kell használni a gépet, hogyan működik az utómunka. Alapvetően akár hobbi, akár megélhetés, a tudás az, ami igazán számít.

A Zenit és a Portréfényképezés című könyv. Utóbbi egy kb. 30 éves szakkönyv, de máig jól használható, a világítás alapjait jól bemutatja.

 

Facebook Comments
Comments are closed.

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használok, amik segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A weboldal további használatával jóváhagyod a cookie-k használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás