Arad – 1. rész

Arad – 1. rész

Aradon sokszor jártunk már, de igazán jó forrást Arad történeti összefoglalójához nem sikerült találni. Ujj János Arad történelmi városkalauza című könyve megfelelő kiindulási alap és végre az épületekről is van információ.  További történeti posztokat itt találsz.

Az aradi városháza
A városháza

Ókori emlékek

Már az ókorban sem volt lakatlan Arad környéke, számos kőkorszaki, vaskori, bronzkori lelet került elő. A római hódítás előtt a dákok uralkodtak itt, a népvándorlás idejéből gepida, kelta, hun, avar, szláv leleteket találtak.

Honfoglalás és középkor

A magyarok hamar birtokba vették a területet, valószínűleg folytak harcok az itt élő népekkel. Arad a nevét I. István uralkodása alatt kaphatta. Az egyik változat szerint miután Ajtonyt legyőzték, Arad vagy Orod nevű ember lett az ispán, aki Csanád alvezére volt. A másik verzió, hogy az “úr” szóból származik a település neve.

Aradot először 1131-ben említették írásban II. Vak Béla adománylevelében. A király földeket és egy Gyarak nevű falut ajándékozott az orodi káptalannak. Az oklevélben „in castro Orodiensi” szerepel, valószínűleg a 9-10. században épülhetett. Ez a régi vár a mai várostól 7 km-re, keletre, a mai Glogovác területén állt. 1131. április 28-án itt tartották azt az országgyűlést, amelyen Ilona királyné parancsára azokat a főurakat, akiknek része volt a király megvakíttatásában, és támogatták a trónkövetelő Boriszt, megölték.

A vár mellett a XII. századtól prépostság és társaskáptalan működött. A káptalani templomot 1224-ben szentelték fel, a felszentelésen jelent volt II. András felesége, Courtnay Jolánta, akinek a segítségével sikerült befejezni az építkezést. A káptalan 1552-es pusztulásáig hiteles helyként működött, istenítéleteket is végrehajtott. A XII. századtól magának a várnak nem volt stratégiai jelentősége, így az is a prépostság tulajdona lett. A várat 1241-ben és 1285-ben tatárok elpusztították, és nem is említik Orodot a XIV. és XV. században az oklevelek várként. 1516-ban a tordai országgyűlés elűzte a káptalan tagjait, 1530-ban összedőlt a temploma.

Jönnek a törökök

1551-ben a törökök elfoglalták és lerombolták a régi várat. 1552 és 1554 között a Maros partján, a mai Arad területén palánkvárat építettek, ezt a tevékenységet pedig Zeberdin Mátyás, váradi püspök és Mágócsy Gáspár gyulai várkapitány többször próbálta megakadályozni. A régi Orod 1555-ben pusztult el végleg.

1595-ben Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem megszállta a várat, de augusztus végén a törökök üresen találták, és egyszerűen besétáltak. 1614-ben Bethlen Gábor szerezte meg, aztán 1616-ban visszaadta a törököknek.

Evlija Cselebi így írt a várról 1660-ban:

„Vára a Maros folyó Tó-vára (Új-Arad) környékén van, s négyszáz lépés kerületű tömésfal épület. Két erős deszkakapuja van, az egyik északon a Jenei-kapu, amely kapun kívül kétszáz keresztény ház van; a Temesvári-kapu mellett, egy négyszögű kis palánka belső erődítményül szolgál. Ennek csak egy egy kapuja van, de az erős…”

1686-ban Mercy gróf császári altárbornagy elfoglalta a várat, de őrizetlenül hagyta, így újra a töröké lett. Végleg 1688-ban Caraffa tábornok foglalta vissza.

Arad a határváros

Az aradi várat az 1697-es zentai csata után kezdték el építeni Georg Johann Haruckern tervei alapján. A régi, négyszögletű vár új sáncokat, bástyákat kapott. A Habsburgok új határvédelmi rendszer kiépítését rendelték el, ennek fontos része volt Arad megerősítése. A Maros és a Tisza sokáig határfolyók voltak Magyarország és a törökök között. Arad lett a Maros-Tisza Határőrvidék központja. Arzen Cernojevics pátriárka vezetésével 32 ezer délszláv hagyta el az otthonát és vonult északra, miután elegük lett a török támadásokból, és inkább a felszabadított területeken kerestek maguknak új otthont. A szerbek aktívan részt vettek a határvédelemben. Aradon és a környékén telepedtek le, ekkor alakult ki a Rác negyed vagy Rácfertály, amelyet később Sarkadnak neveztek el. A kuruc szabadságharc alatt Károlyi Sándornak nem sikerült a várat bevennie, csak a német várost és a Rácfertályt foglalta el. A kuruc lovas sereg nem volt felkészülve arra, hogy huzamosabb ideig várat ostromoljon. Az 1700-as évek során a török visszaszorult és Arad lassan elvesztette stratégiai fontosságát, megindulhatott a polgári fejlődés, céhek alakultak.

Források:

  • Kiss Gábor: Erdélyi várak, várkastélyok: Panoráma. 1990.
  • Ujj János: Arad történelmi városkalauza
Facebook Comments
Comments are closed.

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használok, amik segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A weboldal további használatával jóváhagyod a cookie-k használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás