Kalandok a Borbátvíz völgyében

Kalandok a Borbátvíz völgyében

Megint Retyezát, egy éven belül negyedjére, ezúttal a Borbátvíz völgyét fedeztük fel. Az utolsó falu a völgy előtt Hobica, aztán 22 km-en át erdészeti út következik, amit kb. másfél-két óra alatt tettünk meg az autónkkal. A parkolótól 1 km-re van a sátorozóhely, így nem kellett messzire menni a cuccokkal.

Hosszú út után jól esik a pihenés

Pénteken négy körül indultunk, a terv az volt, hogy a várhelyi kempingben alszunk. Már akkor láttam, hogy lehetnek vele gondok, mivel kerítés nincs, egy mellékhelyiség van, zuhannyal együtt. Rendben, egy éjszakát kibírunk. Nem volt probléma, csak reggel volt torlódás mosdóban. 10 lejt fizettünk fejenként.

Reggel korán indultunk, Hátszeg előtt útba ejtettük Demsust. A falu a valószínűleg 13. században épült Szent Miklós-templomról híres. Az építéséhez római sírköveket, vízvezetéktöredékeket használtak fel. A templom melletti harangtorony 1782-ben épült.

Demsusi Szent Miklós-templom reggeli fényben
A demsusi templom
Kilátás a Retyezátra

Hátszegre kicsit korán érkeztünk, de a VIP Foodban sikerült megreggelizni. A szószuk még mindig isteni. Paninit rendeltünk, ami nem volt panini, hanem szendvics, mindenféle zöldséggel, hússal és a VIP Food szószával megtöltve. Nagyon finom volt és elég energiát adott a következő szakaszra.

Hobica után eltűnik az aszfalt és megkezdődik a völgybe vezető, lassan, de biztosan emelkedő erdészeti út. Az autóval itt már óvatosan kell bánni az alattomos gödrök és kövek miatt, de odafigyeléssel nem okoz gondot a terep.

Hétvégén sem voltak sokan, két család lehetett három sátorral. Ők vasárnap távoztak.
Tigriske és Lujzi, a ljubljanai vár plüss sárkánya, meg egy üveg szlovén bor 🙂

A kijelölt táborhely a menedékház mögött található. Mi a patak mellett, egy kis magaslaton választottuk ki a sátorhelyet, gondolva arra is, hogy ha eső lesz, mélyedésben nem lenne jó helyünk. A sátorveréssel nem siettünk, mert dél volt, sütött a nap, inkább pihentünk, pancsoltunk a patakban, felfedeztük a környéket, utánanéztünk, merre lehet vizet vételezni.

Birkák

Első kör a Nagy-Csomfu-tóhoz

Késő délután döntöttünk úgy, hogy a sátrat felállítjuk, aztán elmegyünk a Csomfu-tóig, megnézzük, holnap merre fogunk elindulni. Találkoztunk a helyi esztena birkanyájával a Csomfu-pataknál, a kutyák pedig meglepő módon nem rendeztek koncertet, szinte levegőnek néztek minket.

 

A Csomfu-tó kifolyása

A telefonos gps-ek vicces jószágok, nem működtek, így mentünk az orrunk után, ahogy szoktunk. A törpefenyvesben találtunk utat, aztán kikeveredtünk a pásztor ösvényre, amin kényelmesen elsétáltunk a tóhoz. Visszafele  végig a pásztorok útját követtük, ami hosszabb, de kevésbé meredek.

Kusztura – a vihar  ezúttal elmaradt!

Reggel nekivágtunk ismét a Nagy-Csomfu-tóhoz  vezető útnak. A tótól folytattuk felfele az utunkat a glaciális lépcsőkön a Kusztura tavakhoz. Ez egy nagyon szép útvonal, a tavak nemcsak a gerincről gyönyörűek. A két tó között indul felfele egy kőbabás ösvény a Kusztura és a Nagy-völgyi csúcs közé… Mi elvétettük, eltértünk jobbra és kicsit magasabban jöttünk ki, mint amerre az ösvény vezet. Akkor még nem tudtuk, hogy vár még ránk kalandos hágóút a gerincre…

A Nagy-.Csomfu-tó
Megyünk felfele
Kis-Kusztura-tó
Kuszutra tavak

A Kuszturán nem időztünk sokat, a tavalyi és az idei vihar emléke élénken él az emlékezetünkben. A sárga kereszt jelzésen folytattuk az utunkat a hágóig, aztán a kék háromszöget követtük le a völgybe. A völgyben találkoztunk az öreg pásztorral, aki beszélgetni próbált velünk, érdekelte, merre voltunk, merre megyünk és megmutatta, hol van a közelben forrás, és adott nekünk vizet.

A csúcs
Peleaga
Innen a júniusban megtett útvonalat jól beláttuk 🙂
A hágó

Este nagy volt a forgalom a völgyben. Az öreg pásztor az esztenához hajtotta a birkáit, utána egy nagyobb nyáj érkezett, öszvérekkel, szamarakkal 4-5 pásztorral. Úgy tűnt, hogy ők távolabbról vonulnak lefele.

Az öreg pásztor a nyájával
Sok-sok birka

Esős hétfő…

Mindenki utálja a hétfőket… A hegyekben mindegy, milyen nap van, most épp hétfőre esett a rossz idő. Nem mentünk sehova, nem volt értelme eláztatni a cuccainkat. Amikor nem esett, akkor fotóztunk, nézelődtünk a környéken.

Esős-felhős lustulós idő
A vízesés

Este az öreg pásztor meglátogatott minket, megkínáltuk diópálinkával, aztán kézzel-lábbal, kicsit románul a pálinka előállításról beszélgettünk. Az öreg fenyőpálinkát szokott csinálni. Mutatott két birkafülbevalót. Akkor veszik ki, ha megdöglik a birka… Két butább példány aznap a Csomfu-vízesés feletti szikláról leesett. Szerencsére a fotókon nem látszanak. Aztán kitaláltam, hogy mutassuk meg neki a térképet, mert a térkép szerint az esztena mögül indul egy ösvény, ami a Gruniu és a Lázár-csúcs közötti oldalgerincen kivisz a Kusztura-Gruniu gerincre. Az öreg rajzolt nekünk és ő inkább a Gruniu alatti völgyet javasolta, ahol van egy esztena is.

Legelő bírka

Este megint érkezett egy nagyobb nyáj, ők viszont a menedékház előtt pihentek le. A kutyák csak akkor foglalkoztak velünk, ha kijöttünk  a sátorból, de igazából nem jöttek át a mi területünkre. Éjjel néha ugattak, aztán hajnali kettő körül tovább állt az egész nyáj. Hogy ez volt-e a terv vagy az erősödő eső nem tetszett a pásztoroknak, nem tudom.

Papusa

Szeles napra ébredtünk az eső után. Ez nekünk jó volt, mivel az erős szél szétkergette a felhőket. Reggel el is indultunk a Zergebak-tó fele, hogyha megfelelőnek ítéljük az időjárást, akkor mehetünk tovább a Papusára. A fenyőerdőben még hűvös volt, de amikor már kinn voltunk az erdőhatár felett, melegünk lett. Út közben találtunk málnát, aztán a Zergebak-tó alatti kis glaciális lépcsőn rengeteg áfonyát.

Induláskor
A völgy
Lenn az esztena
A tó alatti glaciális lépcső, háttérben a hágó, ahol le fogunk jönni

A tótól a Zárt kapuk nyergéig egy nehéz hágóút vezet. Hosszan és meredeken kanyarog felfele,  de a tetején a jutalom a Gales-tóra nyíló kilátás. Egy kis pihenő után Papusa felé vettük az irányt. A turistaút változatos, a széles bálnaháton bandukolástól a kitett, sziklás ösvényig minden van. A Papusa alatt a Rejtett tavat csodálhatjuk meg… Aztán jön egy szikla, dróttal. Ez elsőre nehéznek tűnik, nincs lépés, de némi ügyességgel és erővel nem okoz gondot átmászni ezen a részen.

Elértük a tavat
Szerintem krokodil…
Gales-tónak örülhetünk
Cél a Papusa csúcsa
Rossz-völgy tavai – télen ott voltunk lenn, a Retyezát most szégyenlős volt
A csúcs
Peleaga

A Papusa csúcsán felhős kilátás fogadott minket, a Peleaga és a Retyezát titokzatoskodva burkolódzott az elvonuló felhőkbe. A szél erős volt, a levegő lehűlt, ezek biztató jelek voltak a jövőre nézve.

Lefele a Peleaga patak völgyét csodálhattuk meg, és a Papusa-Kis-Papusa közötti nyeregben még egy kis sziklamászás következett. Kis-Papusa oldalán van egy kővályú, nem éreztem különösebben nehéznek, pedig szokták emlegetni. A Papusa sziklakiugrásán felmászás után ez már nem tudott meglepni.

Megy az út a hágóig
Rejtett-tó

Csomfu-tó megint

Másnap úgy éreztük, nem árt egy pihenőnap, és jó lenne a Csomfu-patak völgyében egy komolyabb fotós túrát tenni. Délelőtt indultunk, és a Csomfu-vízesés alatti átkelésnél egy nagyobb birkanyájjal találkoztunk, ők is hazafele tarthattak. A vízesés felett elindultunk fotózni, hogy aztán megnézzük, fel lehet-e mászni a patakon… Nem ez volt a terv és nem is ajánlom senkinek. A pásztorösvényen éppen közlekedtek négyen, amikor kimásztunk, akkor kétszer visszanéztek, hogy igaziak vagyunk-e.

Pásztor megy elöl
Átkelnek a birkák a patakon
A kutya felügyeli az átkelést

Csomfu kalandpark – Kávézombi nevezte el… Az ő képei itt találhatóak a túráról

A völgyben most volt idő alaposabban körülnézni, állatokat, főleg madarakat láttunk, aztán előjött  egy menyét, őt sikerült lefotózni, ahogy szalad.

Kismadár
Lila virág
Vízesés
Ez a mohás vízesés nagyon tetszett
Ugró menyét
Rododendron

Este az öreg pásztor megint odajött hozzánk, a telefonján mutatott fotókat a családjáról és az állatairól. Aztán címet is cseréltünk, hogy küldjünk neki képeket. Itt már éreztük, hogy jó lenne, ha legalább alapszinten menne a román, de hogy ez mennyire hiányzik nekünk, arra csak másnap jöttünk rá.

A labirintus

Jelöletlen utakon

Reggel ragyogó időre ébredtünk, a szél minden párát levitt a hegyekről. Elindultunk az esztena fele  megkeresni az utat, de szembe jött a nyáj. A kutyákat  megleptük, ezért jöttek szokás szerint ugatva és mérgesnek tűnve, de aztán megérkezett az öreg pásztor. Mutatta, hogy kövessük őket. Egy tisztásig mentünk a nyájjal, aztán elkezdte magyarázni az utat a völgybe a jobb oldali ösvényen. Valószínűleg nem arra az útvonalra gondolt, amin végig mentünk. A Kis-Csomfu-tóig biztos, hogy jól mentünk.

Kis-Csomfu-tó
Felfele mászunk
Keskeny völgy, rengeteg szikla
Azt hiszem, azon a gerincen lehet felgyalogolni a térkép szerint
Meredek volt
A tájra nem lehetett panasz

A tó után átkeltünk az áthatolhatatlannak tűnő sziklalabirintuson, miután egy köves, kietlen völgyfőbe jutottunk. Itt még találtunk utat, de szerintem csak a mormoták akartak minket csapdába  csalni. Ennek ellenére kimásztunk a Kárpátok főgerincére egy lehetetlen útvonalon, ami végig a Zárt Kapuk hágójának rosszabb pillanatait idézte. A Csomfu-csúcs alá jutottunk, amire fel is mentünk, hogy lássuk, le tudunk-e menni a Nagy-völgyi csúcs előtt, mert nem volt kedvünk azt keresztezni. A térképek jelölnek lefele utat és tényleg könnyen le lehet jutni a Csomfu völgyébe.

Azt hiszem, ez elég ritka nézőpont
A Kusztura tavak, Papusa, Peleaga, Retyezát egy képen (A Kusztura nem fért rá, nagyon torz lenne a panorámakép)

Pénteken vissza a civilizációba

Pénteken  délelőtt a Zergebak-tóhoz vezető úton sétálgattunk egyet, de csak a bivakhelyig mentünk fel áfonyázni. Úgy gondoltuk, megnézzük a Krivádiai-szurdokot. Ez nem jött össze, nem jöttünk rá, merre kell lemenni, meg kempinget vagy sátorozásra alkalmas helyet se találtunk a közelben. A várhelyi kemping fele vettük az irányt. Hátszegen megálltunk enni a szokásos helyen. A kemping ezúttal nem volt jó, kevesen voltak, ezért a kóborkutyák igen bátorrá váltak, egész éjjel ugattak, és túl közel jöttek a sátorhoz.

A fenyőerdőben
Zuzmó
Sok, színes és érdekes gombát láttunk
Csomfu
Légyölő galóca
Lila virág és méhecske (vagy olyasmi)

Vajdahunyad vára

Szombaton Krivádia helyett Vajdahunyadra mentünk. Ha van idő, akkor érdemes Hátszegről a mellékutakon menni, nagyon szép útvonal. A várba 30 lej a belépő, egyszer megéri. A fotózásért 5 lejt kérnek, de ez valószínűleg a fényképezőgép kinézetű masinákra vonatkozik, és nem telefonokra, vagy tabletekre. Azt hiszem, sikerült rendesen kihasználni a lehetőséget. A vár a jelenlegi formáját a 19. században nyerte el, azelőtt nem nézett ki ennyire mesekastélynak.

Ablak és a vár makettje
A színes üvegablak mániát itt ki lehet élni

Apró részletek

Ménes és Arad

Vajdahunyadról a Maros völgye felé vettük az irányt, mert úgy döntöttünk, hogy a ménesi kempingben alszunk. Gyorokon ettünk, strandoltunk, a meggyötört ízületeknek jót tesz az úszás.

Vasárnap reggel még belefért egy kávé Aradon és kicsit sétáltunk is a Maros parton, aztán délre hazaértünk.

Ez a kovácsoltvas kapu az apró részleteivel nagyon megtetszett

Galéria

Facebook Comments
Comments are closed.

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használok, amik segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A weboldal további használatával jóváhagyod a cookie-k használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás