Zarándi hétvége

Zarándi hétvége

Július utolsó hétvégéjén ismét ellátogattunk a Zarándi-hegységbe a Hegyekbe Szegedről facebook csoport néhány tagjával, összesen nyolcan voltunk. Péntek este értünk Solymosra, de a várban már voltak, és a tűzgyújtás miatt füst borította a várudvar egyébként se tűnt jó helynek az éjszakázásra. Így megnéztük, mi a helyzet a solymosi gerincen elterülő réten, a vár alatt. Találtunk sátorverésre alkalmas helyet, ott tábort vertünk, aztán előkerültek a fényképezőgépek, feljebb is sétáltunk, ahonnan a máriaradnai kegytemplom, Lippa és távoli falvak fényei is látszódtak.

Az éjjeli vár
Távoli fények

Sziklamászás

Reggel a szikla fele vettük az irányt, de előtte kávéztunk a kisboltban. Most már mosdóba is elmehetünk a boltban. A sziklához kicsit később értünk oda, mint szerettünk volna, de még elviselhető volt a hőség, elkezdtünk mászni. Közben megérkezett Ambrus Kálmán, ezért én az interjúkészítéssel foglalkoztam, a többiek másztak. Dél körülre olyan meleg lett a fal, hogy inkább a strandra vágytunk. Elindultunk a kocsikhoz,  aztán elsétáltunk a Marosig, ha már ott van a sínek túloldalán.

Reggel Solymoson – én gyorsan összepakoltam a cuccom, hogy legyen idő fotózni
Távoli hegyek
Kávé mászás előtt
Kötél
A vár

Strandolás Gyorokon

Gyorokon először a kaja felé vettük az irányt. A Blue Laguna (vagy valami ilyesmi) nevű helyre  ültünk be, én micset ettem sültkrumplival. Ebéd után végre elindultunk, hogy csobbanjunk egyet, sikerült szabad napernyőt is találni. A strandon több a napernyő, mint tavaly, idén bójákkal  jelölték ki azt a részt, ameddig leér egy átlagos magasságú ember lába (1,5 métert írtak a nagyobb bójákra). A pálmafák nagyon tetszettek, a homokos stranddal, napernyőkkel tengerparti a hangulat. A parkolót leaszfaltozták, de továbbra is csak 5 lejt kérnek el a parkolásért. A víz tiszta, a horgászok is megtalálják itt a számításukat, mert sok hal úszkál a tóban.

Pálmafás strand

Találtam egy kempinget…

Nem most, már májusban észrevettük a táblát, aztán a google maps-on is láttam, hogy Ménesen van egy kemping. A strand után Balla Géza pincészetéhez mentünk, hogy megtudjuk, van-e borkóstolóra még szabad hely. Rendezvény volt náluk, ezért úgy döntöttünk, hogy a kempingbe megyünk, letáborozunk és a csapat borhoz értő része kiválasztja a pincészet honlapjáról, hogy melyik 5 palackot lenne érdemes megvenni és megkóstolni. A következő borokat választották ki: Sauvignon Blanc, Magyarádi Mustos, Kadarka, Fekete leányka, Diorit. A Magyarádi Mustoshoz igazából én ragaszkodtam, mivel ez a fajta csak ezen a borvidéken fordul elő, így ezt szinte kötelező megkóstolni.

Tigriskének kicsit sok volt 😀

Miután visszatértünk a borokkal, és mindenki evett vacsorát, leültünk borozni. Az öt üveg hat ember között oszlott el. A Sauvignon Blanc nekem nem jött be, ellenben a Magyarádi Mustos nagyon tetszett, jellegzetes és kellemes íze van. A vörösborok közül nekem a Feketeleányka volt a király. Ez egy erdélyi fajta, nem őshonos Arad-Hegyalján. A Diorit Cuvée (Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc házasítás) nekem nem jött be, a Fekete Leányka és a Kadarka után nem éreztem azt, hogy lenne bármi jellegzetes, helyi vonása, amellett, hogy testes, finom, sűrű vörösborról van szó.

A kempingről

A kemping nincs messze a főúttól, ha nincs nálunk GPS, akkor figyelni kell a táblát, ami elég kisméretű. A tulajdonos barátságos volt, megmutatta, hova parkolhatunk, és hova állíthatjuk fel a sátrakat. Holland, német, brit rendszámú lakókocsik parkoltak a kempingben, este egy motoros társaság is érkezett. A vizesblokkok tiszták, mosógépek is vannak azoknak, akik hosszabb időt töltenek el itt. Grillezni is lehet, valamint van egy nagy, közösségi tér fa asztalokkal és padokkal. Az árak euróban vannak megadva a honlapon, de lejjel is lehet fizetni. Nekünk a két autóval, négy sátorral és nyolc emberrel fejenként 25 lejt kellett fizetni, ami kb. 1800 Ft. A borkedvelők számára további előnyt jelent, hogy gyalog sincs messze Balla Géza pincészete a kempingtől. Biciklitúrákhoz ideális kiindulópont.

Elautózunk az emlékműig

Titi bácsi mesélte, hogy 1937-ben két túrázót villámcsapás ért Arad-Hegyalján. Túráztak, kitört a vihar, és beálltak egy csőszház ajtajába, ott ölte meg őket a villámcsapás. Reggel Kávézombival gyorsan összepakoltunk és elautóztunk Világos fele, amíg a többiek ébredeztek. Az emlékmű a Feredőre vezető útnál található. Nekem a Retyezátban lévő kettéhasadt sziklán járt az eszem, miközben fotóztam. Nekem szerencsém volt, nekik nem, sajnos. A klímaváltozással a villámcsapások gyakorisága nőni fog és nemcsak a hegyvidékeken kell odafigyelni, hogy vihar alatt hol vagyunk, és mit csinálunk, hanem síkságon, városban is.

Az emlékmű

Mire visszaértünk a többiek megkezdték a pakolást és 9 fele elindultunk haza. 11 körül Szegeden voltunk. A roaming díjak eltörlésének hála a mobilnetet bátrabban használhatjuk, és megnézhetjük, mi a helyzet a határon. A magyar és a román honlapok alapján szoktuk eldönteni, hogy az autópálya határátkelőjét választjuk, vagy a régi, nagylaki átkelőt.

Váratlan vendég az autóban
Facebook Comments
Comments are closed.

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használok, amik segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A weboldal további használatával jóváhagyod a cookie-k használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás