Holdfénytúra a Zarándban

Holdfénytúra a Zarándban

 

A blog facebook oldalán Varga Sándor küldte nekem a Csabai Bihargók Turista Egyesület beszámolóját a Holdfénytúráról. Köszönöm a beszámolót, remélem, jövőre is lesz hasonló és el tudok rá menni.

Nagy Árpád, az aradi Zaránd Barangolói Egyesület meghívására ismét a Zarándi hegységben túráztunk. Ezúttal egy különleges kaland várt ránk: a Holdfénytúra. Az esemény Romániában „Holdfényes Perseida túra” néven lett meghirdetve. Már az ötlet is sajtóérdeklődést váltott ki, több cikk is megjelent róla az aradi megyei magyar- és román nyelvű lapokban, de még országosan is megemlítésre került.

A vészaljai menedékház

A túra ötletének apropóját az adta, hogy a Zaránd Barangolói Egyesület tagjai felújították a Zarándi-hegységben fellelhető „Paraszttanyák körútja” elnevezésű turistautat. Az útvonal új jelzéseit speciális fényvisszaverő festéssel látták el, amely éjszaka is jól látható. Ez szinte kínálta a lehetőséget, hogy a mintegy 50 km-es útvonal felavatásakor a körút egy részét éjszaka járjuk be.

Erre jó lehetőséget adott, hogy az aradi egyesületnek két menedékháza is található az útvonal mentén. Illetve az, hogy a tavalyi évben Keszend és Vészalja között leaszfaltozták az utat, úgy az egyik menedékház immár közúton is jól megközelíthető lett.

Az elmúlt években a vészaljai menedékház korszerűsítése is megtörtént. Új víztartály került beállításra, ahol a helyi forrás vizét lehet tárolni, hogy nagyobb létszámú csoportot is bőven ellásson vízzel. Illetve vizesblokk is kialakításra került.

Péntek estére érkeztünk Vészaljára, ahol egy kis ünnepség keretében történt az útavatás. Az ünnepségen felszólalt az Arad Megyei Tanács tagja és Keszend polgármestere is.

Magyarországot és egyesületünket a Csabai Bihargókat 10 fővel képviseltük az eseményen. Összesen 102-en gyűltünk össze, ebből 62-en vágtunk neki az éjszakai útnak, ebben az aradi cserkészek is szép számmal (25 fővel) és fiatalos lendülettel indultak a túrára.

A turistaút piros kör jelzéssel van ellátva. Az első, Vészalja – sztarnásai menedékház közötti 18 km-es szakasz volt tervezve éjszakára. Magyar idő szerint este fél 10 kor indultunk, fejlámpák fényében. Ez a szakasz elsősorban földutakon vezet, így nem okozott nehézséget a haladás. Az út egy mintegy négyszáz méteres szintkülönbségű ereszkedéssel kezdődött, de aztán hosszú sétává szelídült az Irisor, Cigher, Pustaciul és Slatina patakok mentén. A többség végig világított fejlámpáival, de mi tudtuk, mivel közel telihold van, ilyenkor remekül lehet látni a holdfényben is. Így próbáltunk kicsit távolabb haladni a lámpásoktól, sőt a lányok annyira fellelkesültek, hogy az élre szaladva próbálták élvezni a hold természetes fényét. A pihenőknél néhány hullócsillag késztette lelkendezésre a résztvevőket. Aztán egy patakátkelést követően az utolsó néhány km-t nekünk is ismét lámpafényben kellett megtennünk, az emelkedő erdei ösvényen. Így érkeztünk meg hajnali 3 óra körül a Debela Gora hegy közelében épült sztranásai menedékházhoz. Az alváshoz szükséges csomagok, hálózsák, stb. transzferjét megszervezték az aradiak, így nem kellett egész úton cipelnünk.  Itt a menedékház padlásán kialakított fekvőhelyeken és egy földszinti szoba sokférőhelyes emeleteságyán lehetett aludni.

Mi a párommal eleve úgy készültünk, hogy néhány társunkhoz hasonlóan sátrazni fogunk. De a forró nappal után éjszakára sem hűlt 23 fok alá a hőmérséklet, ezért úgy döntöttünk, matracon és hálózsákban a szabadban alszunk.  Mások is követték példánkat, mert csak két sátor lett felverve, a többi „sátrazó” is a szabad ég alatti sokcsillagos fekhelyet választotta.

Mivel másnapra is 40 fok körüli meleget jeleztek előre, ezért a csapat úgy döntött, hogy aki a teljes kört akarja végigmenni, azokkal reggel 7 óra körül indulunk is tovább. Így nem sok időnk maradt az alvásra.

Az ég időközben teljesen kitisztult, így még több csillagot láthattunk, mint korábban az utunk során. A csillagokban és hullásukban gyönyörködve sikerült elaludnunk.

A napkeltét követően fel is ébredtünk, és készülődhettünk utunk folytatására.  A világosodással együtt a bogarak is megjelentek, és ők is mielőbbi indulásra sarkaltak.

Itt a menedékházban nincs víz, kb. 400 méterre van egy merítős forrás, ami bár körül van betonozva, az apró halacskák közül próbálhatjuk kiszűrni az innivalót. De jócskán fel kellett töltenünk vízkészletünket, mert hosszú út és forróság várt ránk.  A másnapi folytatást 17-en (ebből nyolcan a magyar csapatból) választottuk, a többiek inkább a még egy kis alvást és az éjszakai úton történi nappali visszatérést részesítették előnyben.

Mi  nekiindultunk a 30 km körüli távnak. Változatos helyszíneken haladtunk: dimbesdombos legelők, elszórt tanyák, némelyik állatokkal, mások elhagyatottan, több helyen szilvát szedtek a helyiek cujkához, volt ahol dohánylevél száradt a ház oldalában.  Jártunk bükkerdőben, vízmosásban, patak mentén, aztán beereszkedtünk a Cilodia patak völgyébe. A nap hétágra tűzött, 38 fok fölé emelkedett a hőség.  Újabb emelkedőn folytattuk utunkat, itt kicsit le is maradtunk a csapat elejétől, egy ligetes fennsíkon elmaradtak a jelzések, mert nem volt hova festeni. Itt a fárasztó keresgélésben le is telepedtünk enni egy kicsit, hogy friss erővel folytathassuk majd utunkat. Néhány száz méternyire egy fa alatt várt minket az élcsapat, beszélték is, hogy ezen a részen vasoszlopok kihelyezésével kell majd javítani az útvonal követhetőségét.  Ismét ereszkedés, ezúttal az Irisor patak völgyébe, ebben a völgyben már jártunk az éjszaka, csak néhány kilométerrel északabbra. Újabb kaptató a nagy hőségben, az ivóvíz is fogytán, ami maradt, az is annyira meleg, hogy nem oltja a szomjat. Amikor elértük a piros kör és sárga sáv turistautak kereszteződését, felvetődött, hogy ez egy rövidítési lehetőség a visszaérkezéshez. A piros körön még 9 km, a sárga sávon 4,5. A hőség és a vízhiány miatt a csapat egy része a rövidítésre szavazott, mások továbbfolytatták volna az utat, de úgy határoztunk, nem válik szét a csapat, együtt indultunk, együtt érkezünk, így mindenki a rövid úton fejezte be a túrát.

Így némi rövidítéssel, de hatalmas hőségben tértünk vissza Vészaljára.  Éjszakai indulással, néhány órás pihenővel sikerült leküzdenünk 45 km-t, 1150 m szintemelkedéssel.

Sajnos a fényképeink nem túl jól sikerültek éjszaka, a nappali hőségben meg kedvünk sem volt fotózni.

Változatos útvonal. Kicsit hűvösebb időben, a két menedékház adta pihenők igényvételével remek túrát lehet ide szervezni. Csapat-összekovácsoló túrákhoz kitűnő helyszín, számunkra egzotikus, vadregényes látnivalókkal.

Varga Sándor József

Csabai Bihargók Turista Egyesület

Facebook Comments
Comments are closed.

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használok, amik segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A weboldal további használatával jóváhagyod a cookie-k használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás