Szamos-bazár jégbe hűtve

Szamos-bazár jégbe hűtve

Újabb pádisi történet következik, ezúttal 2015-ből. Így a nyári melegben vágyakozva gondolok vissza a hóra és a jégre, valamint a kényszerű fürdésre a vízesésnél. Tavaly április végén a Bihar-hegységben egy utolsó nagy havazással búcsúzott a tél. Számítottunk arra, hogy hó és hideg lesz, ennek ellenére a Szamos-bazárba akartunk elmenni.
Kankalin
Kankalin


Napsütötte hófoltok

Mivel éjjel érkeztünk Pádisra, ezért csak reggel fedeztük fel, hogy sok krókusz és egyéb színes virág nyílik a napsütötte helyeken. Viszont még hóból is volt bőven, főleg az árnyékos és mélyebben fekvő területeken. A Szamos-bazárhoz indultunk, mivel a nyári programból kimaradt és nagyon kíváncsi voltam rá. Pádisról egy darabig felfele kell menni egy fenyvesben, aztán rétek következnek és miután átkeltünk egy patakon, széles, autók által is járható úton sétáltunk. Ráérősen haladtunk, bámultuk a virágzó krókuszokat és a  szemben lévő havas hegygerincet.
Fenyves, patak, krókuszos mező
Fenyves és krókuszos mező

 

Pádis fennsíkról kilátás az Égett kő fele
Távoli havas gerinc – itt tavasz ott tél
 
 

Aragyásza – (jég)barlang

Ahogy haladtunk a Szamos-bazár fele, annál téliesebb lett a környezet. Kezdtem hiányolni a hótalpakat… Sokkal hidegebb lett, mint a napsütötte, krókusszal lilára színezett mezőkön. Leereszkedtünk a patak szintjéig Babilon kapujától nem messze és én észrevettem egy óriási jégcsapot odabenn. Czárán Gyula szeretett izgalmas mitológiai vagy beszédes neveket adni, ezért kapta a barlangszáj a Babilon Kapuja nevet. A Szamos-bazár neve pedig onnan jött, hogy  ezen a kicsi területen mindenféle karsztjelenség megtalálható, tehát olyan, mint egy bazár. Belépve kapun kiderült, hogy a középen vidáman fecsegő patak kivételével a barlang vízfolyásai megfagytak. A mennyezetről a jégcsap úgy függött, mintha cseppkő lenne.
A Szamos bazár bejárata feletti jégcsap
Nagyon nagy jégcsap…
A következőekről nem állítom, hogy maradéktalanul jó ötlet volt, még egyszer nem csinálnám végig. A bejárat után az úton két helyen is tükörjég volt, nagyon oda kellett  figyelni, hogy ki ne csússzunk és néhány méter zuhanás után a patakban kössünk ki. Viszont a jéggé fagyott vízesések és vízfolyások gyönyörűek voltak.
Megfagyott vízesés az Aragyásza barlangban
Ki akar jeget mászni?
A következő kihívás a csúszós fa létraféleségen leereszkedés volt. Utána a patakban vagy a patak szélén mentünk, a világító kürtőknek köszönhetően a fejlámpákat se kellett felkapcsolni egy ideig. Szerencsére a láncok nem fagytak oda a sziklához, így végig tudtunk menni a barlangon. A Nagy Portálén kilépve azzal szembesültünk, hogy  a keskeny kanyont még hó borítja, alatta folyik a patak. Szerencsére nem szakadt be alattunk, viszont a láncokba egy darabig nem tudtunk kapaszkodni. Éppen sikerült megfognom az első láncot, ami kilátszott, amikor megcsúsztam és belendültem a vízesés alá. A túratársam rögtön elkapott és segített talpra állni. A kényszerű mosakodás teljesen eláztatott… A Fortuna-ligetben szerencsém volt, mert a hátizsákok mélyéről sikerült egy száraz öltözetet összerakni, így nem kellett rögtön visszafordulnunk Pádis felé. Gyorsan elkezdtem volna átfagyni a vizes ruhákban, ami nem a legjobb dolog…
Kidőlt fák és barlang a háttérben
Sok volt a kidőlt fa – gondolom, annak a barlangnak is van neve 😀 Talán ez a Kis-Tunel.

A térkép már akkor se volt pontos…

A völgy mélyén kifejezetten télies körülmények uralkodtak, nehéz volt megtalálni az utat a kilátópontokhoz. Szerencsére találkoztunk túrázókkal, akik szemből jöttek. Ők is a barlangot akarták megnézni, de végül letettek róla a behavazott patak miatt. A kilátókat végül nem jártuk végig, a Moloch-torkával szemben ültünk le enni, aztán mentünk tovább a Pietra Arsa felé. Kiderült, hogy az az ösvény most már csak a régi térképünkön létezik, ezért visszafordultunk és Pádis felé vettük az irányt. Úgy tűnt, hogy vihart kapunk a nyakunkba, de végül csak néhány csepp eső esett és tőlünk  távol dörgött az ég. Pádison várt ránk a vacsora, mert előre megrendeltük a levest és a micset. Nagyon jól tettük, mivel farkaséhesek voltunk a nap végére.
Krókuszok egy patak partján
Krókuszos csendélet

 

Moloch-torka
Moloch-torka, azt hiszem…
További fotók a Kávézombin.
Facebook Comments
Comments are closed.

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használok, amik segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A weboldal további használatával jóváhagyod a cookie-k használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás